user avatar

Egy Anya a lánya meccsén

Pintér Netti 2017-03-31

RANSCHBURG JENŐ, ÉS EGY ANYA A LÁNYA MECCSÉN. Coaching minden napra.


Lányaim röplabdáznak, ha tehetem, kimegyek, megnézem a játékukat. Mit csinálok egy iskolai meccsen? Azt, amit egy válogatott meccsen. Először is szurkol lelkesen. Nem mintha mást is lehetne csinálni egy meccsen. Én kiabálok is, Hajrá Kecskemét. Figyelem a lányom koncentrációját, izgalmát.

Mindig két lehetőség van, vagy nyer a csapat, vagy veszt.

Ha nyerésre állunk lelkes boldogság kerít hatalmába.

Ha vesztésre állunk akkor csöndben vagyok, annyira koncentrálok, és együtt érzek a lányokkal, hogy még szurkolni is elfelejtek.  Munkámból adódóan egyből analizálok. Ki mit, vagy hogyan lehetne jobban csinálni. Mást nem tehetek, csak izgulok, és magamban edzői utasításokat adok a csapatnak. Közben figyelem a lányom minden mozdulatát.

Aztán vagy megfordul a meccs, vagy már nem lehet visszahozni csak a másik csapat után kullogunk.

Vannak meccsek, amikor egyértelmű, hogy nekünk már veszett fejsze nyele a játék. Ebből már nem lesz semmi.

Van olyan meccs, amikor olyan egyforma a teljesítmény, hogy nem lehet eldönteni mi, lesz a vége. Na, ez az igazi verseny. Ez élvezetes, ez hajtja a csapatot, itt pörögnek legjobban az edzők, és a csapatok. Amikor két egyenrangú fél küzdd egymással, ez élvezetes, motiváló. Látják a célt, és érzik, hogy meg tudják csinálni. Ezek a legjobb meccsek. Ilyenkor a csapat körül, és az egész csarnokban tapintható a feszültség az izgalom a boldogság, és ilyenkor a vesztes csapatnak a vesztesége eltörpül. A nyertesek is szívből elismerik a vesztes teljesítményét, hisz tudják ez nagyon kevésen múlott.

Mi van akkor, amikor mi állunk folyamatosan nyerésre? Ekkor érzi magáról az ember, hogy megérte az a sok munka. Talán még jól is végzi a feladatát. Van eredmény.  A győzelmek szerintem fontosak, hogy tovább tudj haladni. Azt látom, hogy a gyerekeknél is ugyanúgy működik, mint a felnőttek világában, akár munkáról, akár magánéletről van szó.

 Azt tapasztalom, hogy a célt szem előtt tartása az egész meccs alatt fontos. A jó cél, elérhető, hiszen a túl magas célért el sem indul a csapat. Érezniük kell, hogy van esélyük a másik csapattal szemben. Minden csapattagnak egyformán kell ezt éreznie. Legalábbis a csapat többségének igen. Azokat a játékosokat, akikben nincs meg a lelkesedés, a koncentráció, vagy szét van csúszva, sokszor lecseréli az edző, mert veszélyeztetik az eredményt. A pályáról lejőve az edző újra felhozza a rezgésszámát a játékosnak, és ha olyan a helyzet mehet is vissza a pályára. Egy jó edző inspiráló és megnyugtat a szavaival, a biztatásával.

Minden meccsen halálra izgulom magam, akár nyerésre, akár vesztésre állunk. Szeretem a versenyek izgalmát. Szeretem a csapatot együtt látni.

A játék végén pedig megszületik az eredmény, ami lehet nyereség, vagy veszteség, de mindenképpen eredményes a verseny vége.

Erről egy olvasmányélményem jut eszembe, melyet most idézek Ranschburg Jenő Erkölcs és jellem című könyvéből:

„ Ha gyermek veszteségét, amit akár egy tárgy, személy vagy helyzet a szülők eljelenteléktelenítik, hogy a gyerekek fájlalják, gyászolják a veszteséget, ezzel akaratlanul is a személyes kapcsolatok jelentéktelenségét, behelyettesíthetőségét sugalljuk gyermekeinknek. A bánat igen fontos embervoltunktól elválaszthatatlan érzelem. Aki nem tudja megélni, nem ismeri az örömet sem, amit a szeretet, a szerelem, a barátság nyújthat. Hasonló nevelési hibák figyelhetők meg a teljesítményöröm kérdéskörben is. A teljesítményöröm a külvilág formálásából, a testi vagy szellemi teljesítményből fakadó természetes érzelem, melyről nagyon sok szülő automatikusan leneveli a gyermekét. „Ezen túl minden ötösért kapsz öt forintot” „Ha év végére jó lesz, a bizonyítványod megkapod a kempingbiciklit”. A gyermek pedig lassan leszokik arról, hogy a teljesítménynek önmagában is értéket tulajdonítson….Éppen ezért a gyereket lehetőleg a siker feletti együtt érző örömmel jutalmazzuk, és ne pénzzel, vagy tárgyakkal. Ne gyengítsük, inkább erősítsük azt a tiszta, érdekmentes örömet, melyet az akadályok leküzdése, a feladat sikeres megoldása okoz.”

Zárni nem tudom mással, Hajrá anyák!

Ha szeretnél többet törődni magaddal, ha szeretnél törődni a céljaiddal, akkor jelentkezz be egy coachingomra e-maiben, telefonon, keress meg, és segítek neked a megvalósításban.

Addig is szép napot, Netti

 

Vegye fel velem a kapcsolatot!