user avatar

A SZFINX REJTÉLYE

Pintér Netti 2018-05-25

„Van egy kétlábú, háromlábú és négylábú valóság, a neve csak egy. És midőn a legtöbb lábát használja menésre, tagjainak gyorsasága akkor a legkisebb."'


A SZFINX REJTÉLYE

Mérő László aki az emberi érzelmek logikája című könyv szerzője, egy nagyon érdekes sztorit írt le a régmúltból és az ebből történő felismeréseket.

„A legkorábbi fennmaradt írásos forrás, Athénaiosz Lakomdzó szofisták című könyve szerint a szfinx rejtvénye így hangzott: „Van egy kétlábú, háromlábú és négylábú valóság, a neve csak egy. És midőn a legtöbb lábát használja menésre, tagjainak gyorsasága akkor a legkisebb."' Manapság, modernebb és elvontabb formában általában így idézzük e talányt: „Reggel négy lábon jár, délben kettőn, este hármon — mi az?" Oidipusz így válaszolt: „Halld meg szavamat, szfinx! Az a teremtmény, akiről beszélsz, az ember. Zsenge gyerekkorában négy lábon mászik, öregségében bot a harmadik lába, és akkor mozog a leglassabban, amikor négykézláb csúszkál." Mai szemmel szinte érthetetlennek tűnik, hogy ez a rejtvény miért lehetett olyan nehéz, hogy egy Oidipusz kellett a megfejtéséhez? Hogyan adhatott a szfinxnek hosszabb időre oiy nagy hatalmat Théba városa fölött, hogy a megfejtéssel sikertelenül próbálkozókat kíméletlenül felfalta. Más források szerint még Ihéba ötven legszebb lányát is magának követelte minden évben. A legenda szerint a thébaiak a rendkívül erős motiváció ellenére sem voltak képesek eljutni a rejtvény megfejtéséhez. Akkoriban az ilyesfajta találós kérdések voltak a tipikus rejtvények, a keresztrejtvényt vagy a Rubik-kockát még nem találták fel. Már Salamon király udvarában is időről időre öszszegyűltek a legjobb rejtvényfejtők, hogy összemérjék a tudásukat különféle találós kérdések segítségével.' Miért éppen ez a rejtvény maradt fenn mint híresen nehéz darab, miközben Salamon király versenyein könnyedén elbántak ennél — mai szemmel nézve — sokkal nehezebb rejtvényekkel is? Miért éppen ez a rejtvény jelképezte a legendában a szfinx hatalmát, illetve a szfinxet legyőző ember szellemi erejét? Hajlok arra, hogy a válasz épp a szelfben keresendő. A szfinx kérdését csakis olyasvalaki válaszolhatta meg, aki már sokszor elgondolkodott azon, hogy „ki is vagyok én?", azaz aki magában már megtörte az én szó kimondásának ősi tabuját. A thébaiak számára a tabu annyira behatárolta a gondolkodás kereteit, hogy a megfejtés közelébe sem juthattak, az igen erős motiváció ellenére sem. Az a puszta tény, hogy ez a legenda éppen ilyen formában maradt fenn, középpontjában a szfinx rejtvényével, valószínűsíti, hogy nagyjából ebben az időben törte át az emberiség (vagy legalábbis az európai ember) végképp ezt az ősi tabut. Ezzel megnyílt annak a lehetősége, hogy az ember nyilvánosan gondolkodjon önmagáról, és bonyolult szelfie alakuljon ki. Maga az emberi agy már sokkal korábban is alkalmas volt erre, legalábbis elvileg, a struktúrája révén. De az ember csak nagyon lassan barátkozott meg azzal, hogy agya képes olyan kérdésekkel is foglalkozni, amelyek éppen önmagáról, a homo sapiensről szólnak. Ez a tartózkodás talán egyfajta egészséges önvédelmet is takart. Azóta kiderült, hogy az olyan kérdések, amelyek magáról a kérdezőről szólnak, nagyon könnyen vezethetnek feloldhatatlan ellentmondásokhoz, a gondolkodás reménytelen elakadásához."

Ha szeretnél többet törődni önmagaddal, ha szeretnél törődni a céljaiddal, akkor jelentkezz be egy online, vagy személyes coachingra e-maiben, telefonon, keress meg, és segítek Neked a megvalósításban.

Bízom abban, hogy ismét tudtam neked értékes olvasmánnyal szolgálni. Ha tetszett kérlek, oszd meg a cikket :)

Addig is szép napot, Netti

Vegye fel velem a kapcsolatot!