user avatar

AZAZ TUDNI HOGYAN

Pintér Netti 2018-03-11

A mester miért nem kérdezett semmit a fiútól mielőtt levágta az ujját? Coaching minden napra.


Zen történet. Azaz Tudni hogyan.

Coaching minden napra.

Amikor valaki a Zenről kérdezte, Gutei mester mindig felemelte egyik ujját a levegőbe. Egy fiú a faluban elkezdte utánozni e szokását. Amikor Gutei tanításairól hallott, megszakította a beszélgetést és felemelte egyik ujját. Gutei meghallotta a fiú csínjának hírét. Legközelebb, amikor meglátta őt az utcán, megragadta a fiút, és levágta az ujját. A fiú sírni kezdett és elszaladt, de Gutei utána szólt. Amikor a fiú megfordult, Gutei felemelte egyik ujját a levegőbe. Abban a pillanatban a fiú megvilágosodott lett.

Design gondolkodás-e ha a zen mester élettervét gúnyolom, másolom?

Mire elég egy tervnélküli sablonok által irányított viselkedés, melyet bepiszkol egy mestertől látott, mozdulat? Látta-e személyesen Gutei mestert a fiú, vagy csak hallomásból utánozta?

Önmagában valami, ami a zen mesternek beválik,(a mester beszéd közbeni ujjemelése), kevés előrejelző értékkel bír arra vonatkozóan, hogy egy fiú számára követendő élettervnek bizonyul-e, mármint a felemelt ujj. Tudta-e a fiú, hogy tervnélküli viselkedése, anti-design terve a bullsith szónélküli megjelenítése? Nyilván nem. A mozdulata úgy hatott, mint egy fecsegés. Tanonc lett tanár nélkül. A környezetében, akik látták e mozdulatát mindenki szakértő volt? Tudták, hogy ő csak egy önjelölt bullsith? Nem tudhatjuk, de nyilván nem, és ezzel, mint minden bullshittelő környezetének különös károkat okozott, mivel tudás nélküli utánzása megvezette, a tájékozottság veszélyes illúzióját kelttette, rabolta a hallgatók idejét. Az fiú, tudatosan, vagy terv nélkül, de elkezdett egy kezdő mester szerepében létezni a viselkedésével, azzal, hogy azt a mozdulatot utánozta, amit a mester hajtott végre. Mint kezdő valahonnan ismerte a mester mozdulatait, és mikor hallotta történeteit, mint egy szabály követéseként mereven, explicit módon viselkedett. A fiú a rá jellemző módon értelmezte az ujj emelést, sajátosan interpretálta a látványt, azt gondolta, amit „látott” és csak annyit, amennyit látott, illetve észlelt. Lényegében egy kívülálló ugyanazt a mozdulatsort látta a fiú és a mester esetében is, de a kettő hatása különbözött. Ebből következik a kérdés, hogy,

mester-e aki ujjakat vág le? Tulajdonsága egy mesternek, hogy nem vág le ujjakat? Gutei mester és a fiú váratlan találkozása egy metaforikus gesztussá vált, a másolás következményeként, amelyet nyilván jellegzetes mimika és gesztus kíséretében tett a fiúnak. A mester intuitív módon oldotta meg a helyzetet, tulajdonságok nélküli emberként. Nagyszámú hallgatólagos tudás birtokában cselekedett nem analizált, hanem a megoldás magától született meg. Megoldása vérfagyasztó, mégis „látványos” és körbe lengte a” lét elviselhetetlen könnyűsége”. Egy domináns kreatív destruktőr, aki lehetőséget látott a fiúval való találkozáskor a kreatív rombolásra. A mesternek nem volt kész terve, amikor a tervezői arénába belépet (meglátta a fiút) akkor a legváratlanabb legkiszámíthatatlanabb lépést tette meg, olyat, amire a mester maga sem számított.

Jól cselekedett a mester? Minél kevésbé valószínű valami annál nagyobb nyerési eséllyel bírhat. A mester nem akarta megrettenteni, fenyegetni, (mi szüksége lenne erre a mesternek) a fiút, hanem arra volt kíváncsi, hogy hogyan reagál erre a fiú a paradoxonok logikáját felhasználva. Levágta a fiú ujját ezzel felállított egy pozíciót. A fiú a válasz révén (hogy visszanézett) új paradigmát állított fel, a mester és a maga számára. Mi van, ha egy másik mester a fiatal fiú? A fiú akkor lett volna valódi tanuló, sőt azonos rangú „ujjemelő” mester, ha Guteinek egy ellen kettős kötéssel tudott volna válaszolni. Nem volt tanuló, és másik mester sem, viszont a tervnek alárendelődött, amikor hátranézett, és meglátta Gutei felemelt ujját. Gutei éppen ekkor lett valódi mester a fiú szemében, a helyzetnek megfelelt, megvilágosodott tettének következménye által. Ekkor értette, meg, hogy a szituáció nehézségére, lehetetlenségére és kilátástalanságára vonatkozó értékelései csak pillanatfelvételek, és nem a kemény tények, ekkor lett lehetősége alakítani a helyzetén.

Egy másik érdekes kérdés, hogy gondolkodnak-e a kezek mielőtt cselekszenek? A mester kezének cselekvése találóan egy aforizma lehet: „Mielőtt a gondolkodásunk révén új megoldásokhoz jutunk, nem tudjuk megfontolni a következményeket, hiszen még nem vagyunk birtokában annak az ötletnek, gondolatnak, amelynek a következményeit megfontolhatnánk.” (Dr. kollár József) Gutei döntését nem lehet önmagában értékelni, hisz a mellette lévő párhuzamos döntési szituációkban is helyt kellett állnia, és a döntése nem volt előre jelezhető, mert a páhuzamos szituációk is hatottak egymásra.

„Az autopoietikus rendszer miközben változik, környezetére is hat, a környezeti változások pedig visszahatnak rá. A környezet és a megismerő kölcsönösen adaptálódnak, Az ember jobban leírható a környezetével, az eszközeivel interakcióban lévő okos kézként, mint izolált gondolkodóként. „( Dr Kollár József)

A mester miért nem kérdezett semmit a fiútól mielőtt levágta az ujját? A mester, nem beszélt, és nem kérdezett feleslegesen, egy racionális döntést hozott. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” (ez a felesleges kérdések köre). Az elvont, racionális magyarázatokkal szemben a valódi cselekvések formájában, tehát cselekvéseken keresztül, azaz a tudni hogyan (know-how) szintjén éli mindennapjait. A megismerés a testiségtől elválaszthatatlan folyamat. A mester a „Cselekedj itt és most”-stratégia, „előbb cselekedj, aztán gondolkodj” típusú helyzet megoldást választotta, amely gyors, de kevésbé innovatív döntést eredményezett. Ebben a helyzetben a mesternek a meglévő kompetenciával kellett megoldani a felmerülő lehetőséget. „az a lehetséges megoldások közül a megfelelőbb, amellyel a problémamegoldó megelégszik”. : „Rövidtávon elégedjünk meg az elérhető, éppen akkor hozzáférhető megoldással és igyekezzünk más, hasznosabb feladatra fordítani a felszabadult időt, energiánkat.” A parhuzamos feladatok sorában a fiú esetére ennyit szánt a mester, ami elegendő a fiú hosszútávú kompetencia fejlesztéséhez szükséges motivációjához, ha igénye van rá. Nem kell az egész életet tanuló, tanár pozícióban megélni nem kell versengeni, mert akkor az egész egy nagy viharsarokká alakul. A leckét nem kell bemagolni, leutánozni a mestert, mert egy nagy bohózat kerekedik ki, fontosabb az önreflexió, és az önteremtés amin segítette elindítani Guite a fiút a levágott ujjal.

Irodalom forrás: Dr Kollár József Vizen járni

Ha már megfogalmazódott benned az igény egy jobb életért, sőt ha magadhoz is bevállalnád, akkor hívj, vagy üzenj, és segítségedre leszek egy tanács nélküli tanácsadással.

Addig is szép napot, Netti

Vegye fel velem a kapcsolatot!