user avatar

Egyik amiért érdemes élni...

Pintér Netti 2017-11-25

Tulajdonsága egy mesternek, hogy nem vág le ujjakat? Coaching minden napra.


Tanulmány a coachingról

Amikor valaki a Zenről kérdezte, Gutei mester mindig felemelte egyik ujját a levegőbe. Egy fiú a faluban elkezdte utánozni e szokását. Amikor Gutei tanításairól hallott, megszakította a beszélgetést és felemelte egyik ujját. Gutei meghallotta a fiú csínjának hírét. Legközelebb, amikor meglátta őt az utcán, megragadta a fiút, és levágta az ujját. A fiú sírni kezdett és elszaladt, de Gutei utána szólt. Amikor a fiú megfordult, Gutei felemelte egyik ujját a levegőbe. Abban a pillanatban a fiú megvilágosodott lett.

Design gondolkodás-e ha a zen mester élettervét gúnyolom, másolom?

Mire elég egy tervnélküli sablonok által irányított viselkedés, melyet bepiszkol egy mestertől látott, mozdulat? Látta-e személyesen Gutei mestert a fiú, vagy csak hallomásból utánozta?

Önmagában valami, ami a zen mesternek beválik,(a mester beszéd közbeni ujjemelése), kevés előrejelző értékkel bír arra vonatkozóan, hogy egy fiú számára követendő élettervnek bizonyul-e, mármint a felemelt ujj. Tudta-e a fiú, hogy tervnélküli viselkedése, anti-design terve a bullsith szónélküli megjelenítése? Nyilván nem. A mozdulata úgy hatott, mint egy fecsegés. Tanonc lett tanár nélkül. A környezetében, akik látták e mozdulatát mindenki szakértő volt? Tudták, hogy ő csak egy önjelölt bullsith? Nem tudhatjuk, de nyilván nem, és ezzel, mint minden bullshittelő környezetének különös károkat okozott, mivel tudás nélküli utánzása megvezette, a tájékozottság veszélyes illúzióját kelttette, rabolta a hallgatók idejét. Az fiú, tudatosan, vagy terv nélkül, de elkezdett egy kezdő mester szerepében létezni a viselkedésével, azzal, hogy azt a mozdulatot utánozta, amit a mester hajtott végre. Mint kezdő valahonnan ismerte a mester mozdulatait, és mikor hallotta történeteit, mint egy szabály követéseként mereven, explicit módon viselkedett. A fiú a rá jellemző módon értelmezte az ujj emelést, sajátosan interpretálta a látványt, azt gondolta, amit „látott” és csak annyit, amennyit látott, illetve észlelt. Lényegében egy kívülálló ugyanazt a mozdulatsort látta a fiú és a mester esetében is, de a kettő hatása különbözött. Ebből következik a kérdés, hogy,

mester-e aki ujjakat vág le? Tulajdonsága egy mesternek, hogy nem vág le ujjakat? Gutei mester és a fiú váratlan találkozása egy metaforikus gesztussá vált, a másolás következményeként, amelyet nyilván jellegzetes mimika és gesztus kíséretében tett a fiúnak. A mester intuitív módon oldotta meg a helyzetet, tulajdonságok nélküli emberként. Nagyszámú hallgatólagos tudás birtokában cselekedett nem analizált, hanem a megoldás magától született meg. Megoldása vérfagyasztó, mégis „látványos” és körbe lengte a” lét elviselhetetlen könnyűsége”. Egy domináns kreatív destruktőr, aki lehetőséget látott a fiúval való találkozáskor a kreatív rombolásra. A mesternek nem volt kész terve, amikor a tervezői arénába belépet (meglátta a fiút) akkor a legváratlanabb legkiszámíthatatlanabb lépést tette meg, olyat, amire a mester maga sem számított.

Jól cselekedett a mester? Minél kevésbé valószínű valami annál nagyobb nyerési eséllyel bírhat. A mester nem akarta megrettenteni, fenyegetni, (mi szüksége lenne erre a mesternek) a fiút, hanem arra volt kíváncsi, hogy hogyan reagál erre a fiú a paradoxonok logikáját felhasználva. Levágta a fiú ujját ezzel felállított egy pozíciót. A fiú a válasz révén (hogy visszanézett) új paradigmát állított fel, a mester és a maga számára. Mi van, ha egy másik mester a fiatal fiú? A fiú akkor lett volna valódi tanuló, sőt azonos rangú „ujjemelő” mester, ha Guteinek egy ellen kettős kötéssel tudott volna válaszolni. Nem volt tanuló, és másik mester sem, viszont a tervnek alárendelődött, amikor hátranézett, és meglátta Gutei felemelt ujját. Gutei éppen ekkor lett valódi mester a fiú szemében, a helyzetnek megfelelt, megvilágosodott tettének következménye által. Ekkor értette, meg, hogy a szituáció nehézségére, lehetetlenségére és kilátástalanságára vonatkozó értékelései csak pillanatfelvételek, és nem a kemény tények, ekkor lett lehetősége alakítani a helyzetén.

Egy másik érdekes kérdés, hogy gondolkodnak-e a kezek mielőtt cselekszenek? A mester kezének cselekvése találóan egy aforizma lehet: „Mielőtt a gondolkodásunk révén új megoldásokhoz jutunk, nem tudjuk megfontolni a következményeket, hiszen még nem vagyunk birtokában annak az ötletnek, gondolatnak, amelynek a következményeit megfontolhatnánk.” (Dr. kollár József) Gutei döntését nem lehet önmagában értékelni, hisz a mellette lévő párhuzamos döntési szituációkban is helyt kellett állnia, és a döntése nem volt előre jelezhető, mert a páhuzamos szituációk is hatottak egymásra.

„Az autopoietikus rendszer miközben változik, környezetére is hat, a környezeti változások pedig visszahatnak rá. A környezet és a megismerő kölcsönösen adaptálódnak, Az ember jobban leírható a környezetével, az eszközeivel interakcióban lévő okos kézként, mint izolált gondolkodóként. „( Dr Kollár József)

A mester miért nem kérdezett semmit a fiútól mielőtt levágta az ujját? A mester, nem beszélt, és nem kérdezett feleslegesen, egy racionális döntést hozott. Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell” (ez a felesleges kérdések köre). Az elvont, racionális magyarázatokkal szemben a valódi cselekvések formájában, tehát cselekvéseken keresztül, azaz a tudni hogyan (know-how) szintjén éli mindennapjait. A megismerés a testiségtől elválaszthatatlan folyamat. A mester a „Cselekedj itt és most”-stratégia, „előbb cselekedj, aztán gondolkodj” típusú helyzet megoldást választotta, amely gyors, de kevésbé innovatív döntést eredményezett. Ebben a helyzetben a mesternek a meglévő kompetenciával kellett megoldani a felmerülő lehetőséget. „az a lehetséges megoldások közül a megfelelőbb, amellyel a problémamegoldó megelégszik”. : „Rövidtávon elégedjünk meg az elérhető, éppen akkor hozzáférhető megoldással és igyekezzünk más, hasznosabb feladatra fordítani a felszabadult időt, energiánkat.” A parhuzamos feladatok sorában a fiú esetére ennyit szánt a mester, ami elegendő a fiú hosszútávú kompetencia fejlesztéséhez szükséges motivációjához, ha igénye van rá. Nem kell az egész életet tanuló, tanár pozícióban megélni nem kell versengeni, mert akkor az egész egy nagy viharsarokká alakul. A leckét nem kell bemagolni, leutánozni a mestert, mert egy nagy bohózat kerekedik ki, fontosabb az önreflexió, és az önteremtés, amin segítette elindítani Guite a fiút a levágott ujjal.

 

„Az emberek egy része úgy gondolja, hogy problémája egyszerű, s halogatja a szükséges, de némi kockázattal, és kényelmetlenséggel járó cselekvést. Az a munkanélküli mérnök jut az eszembe, aki szorong a felvételi elbeszélgetés kockázatától, vagy az a fiatalember, aki túl szégyenlős, s nem mer a nőkhöz közeledni. Kockázatmentes megoldásokat keresve nehézségeik rendszerint fokozódnak, míg végül a hozzáállásuk túl óvatossá válik. A barátok, és ismerősök csak fokozzák problémájukat, amikor sürgetik őket, hogy „tegyenek már valamit”. Mindenfelől jön a biztatás „nincs mitől félned”, „nincs abban semmi” stb. Ezeket a jó szándékú biztatásokat az érintett általában úgy értelmezi, hogy a többiek rettenetesen alábecsülik az ő alkalmatlanságát, vagyis a csőd, és kudarc tényleges kockázatát. Ha valami tudja növelni a kockázatfélelmet, hát a „Meglátod, hogy meg tudod csinálni” üzenet ilyen.” Waczlawick

Még nincs coachod? Hívj és már is lesz, Szép napot,

Netti

 

Irodalomforrás: Dr Kollár József: Vizen járni

Vegye fel velem a kapcsolatot!