user avatar

Elégedetlenség, avagy boldogság

Pintér Netti 2017-10-28

Miért vagyunk elégedetlenek, miért nem vagynk boldogok? Lehetséges, hogy a magyar „panaszkultúra” az oka, nem divatos azt mondani, hogy nagyon elégedett vagyok. Ennek néztem utána. Coaching minden napra.


ELÉGEDETTSÉG AVAGY BOLDOGSÁG

Miért vagyunk elégedetlenek, miért nem vagynk boldogok? Lehetséges, hogy a magyar „panaszkultúra” az oka, nem divatos azt mondani, hogy nagyon elégedett vagyok. Ennek néztem utána.

A magyar lakosság egy 2006-os tanulmány alapján melyet a Magyar Tudományos Akadémia végzett (Molnár György, és Kapitány Zsuzsa) a magyar lakosság 10,7%-a nagyon elégedetlen, míg meglehetősen elégedetlen 17,6%-a. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a lakosságból 977 670 ember nagyon elégedetlen, 1 662 041 ember pedig meglehetősen elégedetlen összesen 2 639 711 ember. Még további kategóriákat is tartalmaz a tanulmány, melyek az inkább elégedetlen meghatározást fogalmazza meg, mely a lakosságnak 3,1%-a sorolta ide magát. Az elégedetlen és meg nem is a lakosság 44,1%-a. A fenti adatok alapján a helyzet nem túl vidám Magyarországon.

Az élettel való elégedettség esetében 1991-ben Magyarország még nem csak Bulgáriánál, hanem Lengyelországnál és Romániánál is jobb helyzetben volt. Hayo [2007] modelljében a munkanélküliség bizonyult a szubjektív jóllétet leginkább csökkentő tényezőnek. Pozitív hatása volt a jövedelemnek, a házas státusznak, az egyetemi végzettségnek, az intenzív vallásgyakorlásnak és a kistelepülésen élésnek. Tehát az elégedettségi szintet javította, ha a megkérdezett vallásos, házas, egyetemi végzettségű, és kistelepülésen él, és jobb jövedelemmel rendelkezik.

Általánosan megfigyelt jelenség – lásd például Winkelmann–Winkelmann [1998], Clark [2010] –, hogy a munkanélküliség a jövedelmet csökkentő hatásán túl is jelentős mértékben csökkenti az élettel való elégedettséget. Di Tella–MacCulloch–Oswald [2001] 12 ország panel adatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a munkanélküliség 1 százalékpontos növekedése körülbelül ugyanakkora elégedettség csökkenést okoz, mint az infláció 1,7 százalékpontos növekedése. Magyar adatokat vizsgálva Molnár–Kapitány [2006], [2007] arra a következtetésre jutott, hogy ez a hatás a munkanélküliek családtagjaira is kiterjed.

Deaton [2008] 2006-os adatokon, nemzetközi összehasonlításban vizsgálta az élettel és az egészségi állapottal való elégedettséget. Megállapította, hogy az önértékeléses egészségi állapotnak az életkorral való romlási üteme erősen függ a nemzeti jövedelemtől: minél szegényebb egy ország, annál nagyobb a romlás ütem. Ő is megállapította, hogy a keleteurópai és a poszt-szovjet országokban élők különösen elégedetlenek mind az életükkel, mind az egészségi állapotukkal.

Az iskolai végzettség esetében jelentős különbséget tapasztalhatunk Ausztria és Magyarország között. Ausztriában a szakmunkások elégedettebbek az életükkel, mint az általános iskolát végzettek és az érettségizettek még inkább elégedettek (a szakmunkások és érettségizettek között szignifikáns a különbség), ugyanakkor az érettségizettek és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők között már nincs különbség. Magyarországon viszont az általános iskolát végzettek, a szakmunkások és az érettségizettek között egyáltalán nincs különbség, egyedül a felsőfokú végzettség az, ami jelentősen megnöveli az élettel való elégedettséget. A két ország képzési struktúrája sokban különbözik egymástól, amit jól mutat a népesség iskolai végzettség szerinti megoszlása is. Ausztriában sokkal magasabb a szakmai végzettséggel rendelkezők aránya, mint Magyarországon, relatíve kevesebb az érettségizett és a felsőfokú iskolai végzettségű.

A társadalmi kapcsolatoknak is hatása van az elégedettségre. Azoknak, akik nem számíthatnak senki segítségére várható módon rosszabb a szubjektív jóllétük, mint a többieknek. Azok tartoznak ebbe a csoportba, akiknek nincs olyan rokonuk, barátjuk, szomszédjuk, akinek számíthatnak a segítségére, továbbá akiknek egyáltalán nincsenek barátaik vagy rokonaik. Meglepő, hogy Magyarországon a megkérdezettek 8 százaléka mondta azt, hogy egyáltalán nincs barátja, míg Ausztriában ez az arány 2 százalék alatt van. Meglepő módon Ausztriában a gyakori személyes rokoni vagy baráti találkozóknak sokkal nagyobb a szubjektív jóllétet növelő hatása, mint Magyarországon. Igaz, Magyarországon nagyobb azok aránya, akik naponta találkoznak rokonaikkal, vagy barátaikkal. Lehetséges, hogy a két országban másfajta kapcsolatot értenek barátság alatt, de ez nem befolyásolja azt a tényt, hogy az esetleg eltérő barátságfogalom mellett is a kapcsolatok személyes tartása Ausztriában nagyobb mértékben járul hozzá az élettel való elégedettséghez. Ugyanolyan irányba mutató eredményt kaptunk tehát, mint a párkapcsolatok megléte esetében.

Megállapíthatjuk, ahogyan azt már egy előző cikkemben is érintettem, (Legyőzni a lehetetlent, avagy boldognak lenni) a boldogság és elégedettség érzéshez a minőségi emberi kapcsolatok, a tanulás, a hit, ennek következménye lehet magasabb anyagi jólét fontos elemei.

Ha szeretnél többet törődni magaddal, ha szeretnél törődni a céljaiddal, akkor jelentkezz be egy coachingomra e-maiben, telefonon, keress meg, és segítek neked a megvalósításban.

Addig is szép napot,

Netti

Irodalomforrás: MŰHELYTANULMÁNYOK DISCUSSION PAPERS MTA KÖZGAZDASÁG- ÉS REGIONÁLIS TUDOMÁNYI KUTATÓKÖZPONT KÖZGAZDASÁG-TUDOMÁNYI INTÉZET - BUDAPEST, 2013 MT-DP – 2013/47 Miért elégedetlenek annyira a magyarok az életükkel? A szubjektív jóllétet befolyásoló tényezők mikroszintű összehasonlító elemzése magyar és osztrák adatokon MOLNÁR GYÖRGY – KAPITÁNY ZSUZSA

Vegye fel velem a kapcsolatot!